Dísztőr

A faragott elefántcsont markolatú Esterházy-tőr hüvelyének díszítését török, illetve perzsa jellegű motívumok uralják: a kartusokba komponált palmettákból és lótuszvirágokból álló növényi ornamentika a török ötvösműveken megjelenő ún. rumi mintát idézi. A keleti motívumok mellett jellegzetes európai díszítmények is megjelennek a dísztőrön. Az egyik ilyen elem a tőr a sárkányfejes végződésű keresztvasán lévő, jel­ legzetesen magyarországi gótikus motívum, a bogáncsos és megnyúlt bibéjű virágos kehelypárta.

Az ilyen jellegű - török és arab eredetű - tőrök a 16. század első felében terjedtek el Magyarországon. Több hasonló, ívelt pengéjű dísztőrt ismerünk ebből a korszakból. Az egyik ilyen a Magyar Nemzeti Múzeum fegyvertárában őrzött ún. Kállay János-tőr, melyen a sárkányrend jelvényébe komponált, KI monogrammal ellátott címer látható, felette az 1543-as évszámmal. Ugyancsak datált és címerrel is ellátott a bécsi Hofjagd- und Rüstkammer gyűjteményében őrzött, II. Rudolf kincstárából származó tőr, rajta MD betűkkel ellátott címerrel, a hüvely peremén bevésett 1549-es évszámmal (ld. itt). Két hasonló 16. századi oszmán tőr található a drezdai Grünes Gewölbe gyűjteményében, a szász választófejedelmek egykori kincstárában (ld itt és itt).

Az Esterházy-tőr készítési ideje az évszámmal ellátott analóg fegyverek alapján az 1540-es évekre tehető. A tőr hüvelyének cizellált díszítése minden bizonnyal európai, feltehetően erdélyi mester műve, aki utánozni próbálta a török motívumokat, míg az elefántcsont markolat feltehetően török vagy perzsa munka.

A tőrt elsőként a fraknói Esterházy-kincstár 1654. évi leltára említi: Item egy ezüst aranyos, kék zománcos, csontos görbe hancsár, vörös selyemzsinór rajta.