Földtani Intézet (Budapest, Stefánia út 14.)

A főváros által adományozott telekre 1896 őszén írt ki pályázatot a Földművelésügyi Minisztérium, melynek bírálóbizottságát a Magyar Mérnök és Építész Egylet jelölte ki. Az intézet igazgatója az intézet munkatársainak nevében inkább a második díjat nyert Gerster Károly művét választotta volna, amelynek historizáló homlokzatait találták az intézmény számára megfelelően reprezentatívnak. A szakértő bizottság azonban Lechner Ödön tervének adta az első díjat, főként alaprajzi megoldásai miatt, melynek egyik lényege az épület könnyen megoldható bővítése volt. Eredetileg az intézet második emeletén helyezkedtek el a múzeumi kiállítótermek. Ennek a résznek a dísztermét világítják meg a főhomlokzat központi részén nyíló hármas ablakok. A főhomlokzat két sarka toronyként kiképzett, amelyek a felvidéki reneszánsz harangtornyokat követve törpegaléria formájában kialakított ablaksorral folytatódnak a homlokzat legfelső szintje felett. Az épület egyes részeiből látható, hogy időben az Iparművészeti Múzeum és a Postatakarékpénztár között épült. Ilyen részlet például a tagolt tetőzet, amely a múzeumra is jellemző, de a tornyokat fedő ívelt gúlaforma már a Postatakarékpénztár sátorhoz hasonló tetőit előlegezi.

szerző: Rákos Katalin