Relief - Szent Péter és Szent Pál búcsúja

A sokalakos ábrázolás a két apostolfejedelem mártírhaláluk előtti utolsó találkozását jeleníti meg. A kompozíció két középponti figuráját, Szent Pétert és Szent Pált – akik megtagadják a bálványimádást, amire a baloldalt ábrázolt pogány főpap szólítja fel őket – római katonák kísérik a vesztőhelyre. A kompozíciót a vértanúk babérkoszorúját tartó, felhők között lebegő angyalalakok, a bal oldali háttérben pedig a római Porta Latina távlati képe zárja le.

Az ábrázolás tárgya nem bibliai eredetű, a jelenet, mely az Apostolok cselekedeteiben nem szerepel Cesare Baroniusnak, a nagyhírű katolikus egyháztörténésznek a 16. század végéről származó Annales Ecclesiastici című műve (vol. I. cap. X.) nyomán vált a barokk ikonográfia egyik gyakori témájává.

A dombormű a jeles konstanzi festő, Johann Christoph Storer (1611-1671) egy rajzának – Münster, Landesmuseum für Kunst- und Kulturgeschichte – kompozícióját követi. Ez utóbbi mű Storer korai korszakából, lombardiai működése idejéből származik, s vélhetően egy észak-itáliai rézmetsző számára készült vázlatrajz.

Az ICL monogramot használó mester működési köre feltehetően a Bodeni-tó vidékére lokalizálható – további két, hasonlóan jelzett domborműve ismert: Krisztus siratása (Drezda, Grünes Gewölbe), illetve Kálvária (Braunschweig, Herzog Anton Ulrich Museum). Azt az újabb szakirodalomban (Theuerkauff 1981) felmerült feltevést, mely szerint e tárgy, s a fent említett további két, ICL szignatúrával jelzett relief Johann Christoph Ludwig Lückének (1703 k.-1780) lenne tulajdonítható, a művek stílusjegyei és datálása nem teszi megalapozottá, ezért nem tartjuk elfogadhatónak. Ugyancsak félreértésen, s a szignatúra téves olvasatán alapul az a korábbi vélekedés, amely, feltételesen bár, Johann Georg Lenckhardtot tekintette a dombormű mesterének.