Váza

Kerek, tagolt, középrészénél kúposán emelkedő talpon, nóduszon, tizenhét lapra fazettált, löveg alakú test, tizennégy lapra fazettált, tagolt, kihajló szájperemben végződő nyakkal. Talpán és nyakának két szélén fehér, magas zománcfestésű, szívekből kialakított fríz, nóduszán fehér granulás és arannyal keretelt kék gyöngysor fut körbe. Nyelén és testének alján karcoltan díszített, aranyozott levélsor, nyakán egymás felé fordított voluta-párokból kialakított, aranyozott és fehér zománccal festett, virágos fríz. Testének sima felületű felső részén aranyozott és zöld akantuszleveles, virágos indák között, kagylószerűen kialakított váza, kétoldalt egy-egy hattyúszárnyú, halfarkú, fehér lóval. Az átellenes oldalon fehér zománccal festett és aranyozott, nyolcszirmú rozetta, a fazetták éleinél, illetve a tagok illeszkedésénél vonalas és pontsorokból álló díszítések magas aranyozással. A reliefszerű aranyozás helyenként kopott, s így látható, hogy alá égszínkék magas zománcot festettek. A tárgy formaadása klasszicizáló, az urnaformát követi. Keleties, historizáló díszítése rendkívül gazdag, technikai kivitele különlegesen magas szintű.

Azonos motívumok díszítik az Iparművészti Múzeum egy másik, szintén az 1873-as bécsi világkiállításról a múzeum gyűjteménybe került, ugyancsak hyalith üveg díszvázáját (ltsz. 9665.a-b) és azonos technikájú, hasonló díszítőmotívumok találhatók egy szintén hyalith üveg asztali lámpa alján (ltsz. 890).

Tasnádiné Marik Klára a díszvázát zománcfestésének technikájából kiindulva orosz üvegként határozta meg. Varga Vera stíluskritikai alapon, illetve a technikai kivitelből kiindulva e díszüveget a Schreiber &Neffen cégnek az 1873-as bécsi világkiállításra készült munkájaként határozta meg.

A váza alján található "Schreiber &Neffen" feliratú gyári papírcimke tanúsága szerint a tárgy a Schreiber-cég ajándékaként került az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe 1873-ban.