Kárpit - Erdély és a Lorántffy család egyesített címerével

Lorántffy Zsuzsanna (1600-1660) fejedelemasszony címeres falikárpitja három szélből szabott meggypiros bársonyból készült, me&shy lyet aranyozott ezüstdrót (skófium) és aranyozott ezüstfona&shy las hímzés ékít. Díszítménye: a négy sarokban egy-egy átlós irányú, a négy oldalfelezőben egy-egy álló, szimmetrikus virágbokor a szélek mentén körben dőlt állású virágok sorá&shy val keretezett középen Erdély és a Lorántffy család akantuszlevelekkel körbefogott, szív alakú, koronás pajzsban egyesí&shy tett címere.

Az egyesített címer alapján a kárpit készítésének ideje Lorántffy Zsuzsanna férje, I. Rákóczi György (1593–1648) erdélyi fejedelemmé választása (1630) és a fejedelemné halála (1660) közötti időszakra tehető.

Azonos címerrel ékesített bársonyterítőt és kehelykendőt őriz a Magyar Nemzeti Múzeum, illetve egy úrasztalterítőt a Sárospataki Református Kollégium Múzeuma. (Ld.: V. Ember Mária: Régi textiliák. [A Magyar Nemzeti Múzeum kincsei]. Budapest 1980, Nr 57–58. Erdély és Patak fejedelemasszonya, Lorántffy Zsuzsanna. Szerk. Tamás Edit. Sárospatak, 2000, 73.) Ezek, valamint a különféle egyházaknak ajándékozott terítők hímzései – a tökéletes kompozíció, rajz és a magas színvonalú technikai kivitel – elsőrendű hímzőmesterekre utalnak. Valószínű, hogy a gyulafehérvári vagy a sárospataki fejedelmi udvar köréhez tartozó műhelyek munkái.

A kárpit a 17-18. század folyamán az Esterházy-család gyűjteményébe került, ennek körülményeit és idejét azonban nem ismerjük. Elképzelhető, hogy a kárpit I. Rákóczi György erdélyi fejedelemtől, diplomáciai ajándékként került Esterházy Miklós nádor birtokába, vagy pedig – mint Katona Imre feltételezi – később, a Thökölyektől került a gyűjteménybe.

A kárpit az eddig ismert inventáriumokban csak feltételesen azonosítható. I. Rákóczi György gyulafehérvári kincseinek 1643-ban készült összeírása említ egy hasonló kárpitot: Egy scofium arannyal varrott meggyszín bársony szőnyeg.

A fraknói Esterházy-kincstár 1725. évi inventáriuma ágyterítőként említ egy hímzett bársonyt: Almarium Sub.Nris. 75 et 76. Nro. 14.: Egy Megy Szinü bársony, igen Szép Virágokra arany s ezüst fonallal kivarrott ágyra való Coopert.