Imaszőnyeg - hatoszlopos

Textil- és viseletgyűjtemény

Leltári szám: 51.114.1
Készítés ideje:
17. SZÁZAD 1. FELE
Készítés helye: Nyugat-Anatólia; Ladik (feltehetően)
Anyag: gyapjú
Technika: gördesz (szimmetrikus) csomózás
Méretek:
hosszúság: 188 cm
szélesség: 135 cm
csomósűrűség: 1326 csomó/dm2

A szőnyeg az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében őrzött hatoszlopos, hatszögű kartusok sorából álló bordűrrel keretezett Ladik típusú szőnyegének egyik legkülönlegesebb rajzú darabja. Vörös színű, hármas tagolású imafülkéjét 1+2+2+1 megosztásban talapzaton álló, karcsú oszlopok tartják. Az imafülke (mihrab) feletti nyers színű orommezőt középen két fogazott szélű levél közé fogott palmetta, kétoldalt kék-két, egymásba kapcsolódó, arabeszkszerű sarlós levél közé fogott, fogazott szélű rozetta tölti ki. A szőnyeg különlegessége a boltív felett vízszintesen futó sáv, az ún. fríz, melyet Mohamed próféta nevének kartusokba foglalt, szögletes formákká stilizált arab betűs (kúfi) felirata díszít. (Hasonló fríz látható a brassói Fekete templom egyik 17. század végén készült hatoszlopos szőnyegén is.)

Bordűrjének fő sávjában a váltakozó színű, nyújtott hatszögű kartusok felhőszalagokkal keretezett rozettákat foglalnak magukba, belső melléksávjában rozettákkal váltakozó életfa-motívumok, a külsőben sötét alapon fehér csillagokkal váltakozó felhőszalagok sora fut.

A szőnyeg az Iparművészeti Múzeum első főigazgatója, Ráth György (1828–1905) gyűjteményéből származik, s egykor a direktor dolgozószobájának falát díszítette Városligeti fasori villájában.

A török és iráni szőnyegek már a 17. századi magyar főúri háztartásokban is kedveltek voltak. Az irániaknál kisebb méretű török szőnyegeket ritkán tették földre, az írott források általában asztalterítőként, ágyterítőként, falikárpitként említik, de pompás török szőnyegek díszítették temetéskor a ravatalt, az ünnepi- vagy hadisátrak belsejét, valamint a templomi ülőhelyeket vagy a szószék karzatát is. Az itt bemutatott szőnyeghez hasonló díszítményű és színezésű, a 17–18. század fordulójára datálható szőnyegek nagy számban maradtak fenn az erdélyi egyházi és múzeumi gyűjteményekben.

Irodalom

  • Pásztor Emese: Oszmán-török szőnyegek az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2007. - Nr. 37.
  • Franses Michael: In Praise of God: Anatolian Rugs in Transylvanian Churches. Sakip Sabanci Museum, Istanbul, 2007. - p. 92., Nr. 32.
  • Szerk.: Horváth Hilda: Egy magyar polgár. Ráth György és munkássága. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2006. - 6., 58. kép
  • Szerk.: Pataki Judit: Az idő sodrában. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményeinek története. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 2006. - Nr. 73. (Pásztor Emese)
  • szerző: Batári Ferenc: Oszmán-török szőnyegek. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményei I. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1994. - Nr. 69.
  • Szerk.: Voit Pál, László Emőke: Régiségek könyve. Gondolat Kiadó, Budapest, 1983. - 64. színes kép
  • Csányi Károly: Erdélyi török szőnyegek kiállításának leíró lajstroma. Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1914. - Nr. 279.
  • Az 1896-iki Ezredéves Országos Kiállítás. A Történelmi főcsoport hivatalos katalógusa. Kosmos Műintézet, Budapest, 1896. - Nr. 6351.