Női írószekrény

Angliában, az 1790-1800 közötti, könnyed, változatos kialakítású, gazdag díszítésű, új, a polgári igények szerint tervezett neoklasszicista bútoroknak Thomas Sheraton (1751-1800) a névadója. Mintakönyveiben összegezte kora ízlésvilágát. Ezeket egyrészt a készítőknek, másrészt a megrendelőknek szánta. A század végén fellendülő városi építkezések ugyanis teret kínáltak a polgári igényeknek megfelelő, kisebb méretű, többfunkciós bútoroknak. Thomas Sheraton műasztalos elsősorban tervezői, rajzolói, szakírói tevékenységével írta be magát az európai bútorművészet történetébe. A rafinált konstrukciójú, változatos formájú, könnyű-könnyed, praktikus, emberre méretezett kisbútorok ezekben a mintakönyvekben láttak napvilágot. 1791-1794 között jelent meg műasztalos és kárpitos mintakönyve The Cabinet Maker and Upholsterers Drawing Book címen, ebben a perspektíva, a geometria az építészet, a rajz kérdéseiről értekezett, de bemutatta a régensherceg és építésze, Henry Holland által kedvelt francia ízlést is. E munkája három kiadást ért meg. Kiemelkedő stílusérzékkel megírt könyvei formaalakító hatással voltak környezetére, széles körben közkézen forogtak. Angliában hatszáz iparos és kereskedő fizette elő mintarajz-gyűjteményeit. E kisbútoroknak egyik szép, gyakorlatban is megvalósult példája a bemutatott női írószekrényke. Praktikus, mert görgős lábain könnyen a világosság felé tolható, kényelmes, mert alsó két ajtójának homorú íve megkönnyíti a mellé ülést, kihúzható írólapjával pedig feltárul belső felépítményes része, amelyet egyetlen mozdulattal, egy redőnnyel el lehet zárni a külvilágtól. A világos színű, selymes szaténfa-borítás kiemeli az oválisba komponált rozettákat, a kacskaringós leveles indákra fűzött akantuszleveleket, palmettákat és más hullámdíszeket.