Leánykaruha - a boldvai református templom kriptájából

Alapszövete egykor vörös, ma barna ötfonalas láncatlasz, anyaga selyem. Díszítése nyírott láncbársonyra varrott, ezüstfonalas négyszálas fonású vert csipke. A párta nyírott selyembársony szalagját igazgyöngyös, bouillonhímzés és beágyazott zománcos filigrános aranyboglárok díszítik. Az öv pénzei tűzaranyozott ezüstből készültek viaszvesztéses technikával, a hengerek cizellált díszítésűek.

A boldvai (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) református templom kriptájából kiemelt leánykaruha a vállfűzős ruhák korai típusa: derékvonala egyenes, eleje kivágása négyszögletes, szoknyája tölcsér alakúan bővül. A kriptában fennmaradtak az öltözék kiegészítő darabjai is, így a selyemből készült vendéghajfonat, a bogláros párta, a korábbi és egykorú pénzekkel díszített öv, az ingváll, a kötény és a fátyol töredékei. Ezek alapján jól rekonstruálható a kor jellegzetes magyar női viselete. A kriptában fennmaradtak az öltözék kiegészítő darabjai is, így a selyemből készült vendéghajfonat, a bogláros párta, a korábbi és egykorú pénzekkel díszített öv, az ingváll, a kötény és a fátyol töredékei. Ezek alapján jól rekonstruálható a század utolsó negyedének jellegzetes magyar viselete. A ruha egykori viselője egy 14-16 éves fiatal lány volt, akit szép régi magyar szokás szerint virágágyba helyeztek a föld mélyére.