Kehely

A talp széles, vízszintes alapján szabályos negyedgömb formájú boltozat emelkedik, amelynek középső, poncolt ezüst sávján kissé rusztikus karakterű, trébelt, erős kontúrokkal kidolgozott, aranyozott kerubfejek sora fut végig. A talp elkeskenyedő nyaktagján vésett körirat olvasható – a tulajdonos avagy a donátor nevével, valamint feltehetően az adományozás évszámával: An[n]o. 1676. Die 1 May: R[everen]dus D[omi]n[u]s P: Petr[u]s Rheti. A felirat feltehetően arra a Rhéti Péterre utal, aki 1675-ben lett a csíkkozmási Szent Kozma és Damján-templom plébánosa, majd 1677-ben pestisben meghalt (lásd: Székely oklevéltár. VI. 1603-1698. Szerk. Szádeczky Lajos. Kolozsvár, 1897, 441–442). A talp felső részét trébelt és poncolt levélgallér díszíti, az egyszerű, hengeres száron nagyméretű, csavart, bordás nódusz, sodronyt imitáló, aranyozott, poncolt mintázattal. A tölcsérszerű, enyhén kihajló peremű kuppa alsó részét aranyozott alapon trébelt és poncolt ezüst virágminta tölti ki. A talp külső peremén beütött koronás brassói mesterjegy mindenben megegyezik az 1654-ben mesterré vált Hans Nadascher jelzésével („HN”, koronás, összetett kontúrú címerpajzson; lásd Kőszeghy 224), bár a jegy második betűje kissé nehezen kivehető.

A darab gróf Vigyázó Ferenc (1874–1928) gyűjteményéből származik; 1950-ben, a Magyar Tudományos Akadémiától vette át az Iparművészeti Múzeum.

Ecsedy Anna